Mi adtuk a római birodalom utolsó császárát.

Aztán letelepedtünk azon a földön, amit ma Szlovéniának hívunk.

Eltelt ezerháromszáz év, amikor semmit sem hallhattál rólunk.

A huszadik század elején alakult végre egy királyság, amelyiknek a nevében szerepeltünk mi, szlovének.

Pár év múlva átírták Jugoszláviára, mert ilyen a mi szerencsénk.

A szocialista Jugoszláviában kétszer végzett a bajnokság hetedik helyén az Olimpia Ljubljana.

Ez volt a legnagyobb siker.

Ja, meg kupadöntőt játszott 1970-ben az Olimpia Ljubljana, de kikapott a Crvena Zvezdától.

Leghíresebb futballistánk, Branko Oblak ötvenszer játszott Tito válogatottjában, hetvenegyszer Lóránt Gyula és Csernai Pál Bayern Münchenében.

Kevés volt ez így.

Kellett egy saját csapat, kellett egy saját bajnokság.

Így történt, hogy 1991-ben kikiáltottuk a függetlenségünket.

Az Olimpia Ljubljana lett az első szlovén bajnok, nem kellett végre napokat buszozni Szkopjéba vagy a Buducsnoszt Podgoricához egy nyavalyás bajnoki miatt.

Megépítettük az autópálya-hálózatot, hogy a bajnokság csapatai gyorsabban odaérjenek egymáshoz az amúgy is kicsi országunkban.

A válogatott első meccsén Észtországban, a másodikon meg Cipruson játszottunk döntetlent, a harmadikon megvolt az első győzelem az észtek ellen, a negyediken átgázoltak rajtunk a macedónok, de ezt is túléltük.

Mindent túlélünk.

A 2000-es EB-re és a 2002-es vébére is kijutottunk, előbb az ukránokat, utóbb a románokat vertük ki a pótselejtezőn.

2000-ben csak Spanyolország győzött le minket, a norvégokkal és Jugoszláviával ikszeltünk.

2002-ben Spanyolország, Dél-Afrika, és Paraguay is legyőzött minket.

De most, 2010-ben minden másképp lesz.

A pótselejtezőn: Oroszország Szibéria, Szlovénia Dél-Afrika.

Június 6-án megérkezünk Dél-Afrikába, 13-án legyőzzük Algériát, 18-án az USA-t, 23-án ikszelünk Angliával. 27-én Szerbiával játszunk a nyolc közé jutásért.

És a nyolc közé jutunk. Ahol majd Argentína jön.

Ennél tovább most nem érdemes spekulálni.

Hajrá, Szlovénia! Hajrá, szlovének!